Vizsgálóeljárások klinikai jelentősége: Ultrahang

3. Vizsgálóeljárások klinikai jelentősége: Ultrahang

Írta: Kollár Attila

 

3.1. Bevezetés

Orvosi Képalkotó módszerek:

• Röntgen
• Ultrahang
• CT
• MR
• Angiográfia, DSA
• Nucleáris Medicina (scintigraphia, SPECT, PET)
• Fúziós képalkotás (PET-CT)

 
A nem ionizáló sugárzást alkalmazó és noninvazív orvosi képalkotó módszerek között kiemelt helyet foglal el az ultrahang vizsgálat.
Mint sok minden egyéb területén a tudománynak, itt is a hadiipari fejlesztések jelentették az első lökést az ultrahang orvosi felhasználásának (tengeralattjárók ultrahangos mélységérzékelői).
Az ultrahang klinikai alkalmazása a kezdeti próbálkozások után a 70-es években kezdett rohamosabban terjedni, és néhány évvel később már jelentősen „átírta” a radiológiai vizsgálatok alkalmazásának sorrendjét, a képalkotó módszerek indikációs körét. Manapság számos szervrendszer képalkotó vizsgálatában az első választandó képalkotó módszernek tekinthetjük (pl. máj, epehólyag és epeutak, pancreas, vese és húgyutak, felületes lágyrészek) és az ultrahang vizsgálattal nyert, megalapozott információkra épülhetnek a továbbiakban szükséges képalkotó vizsgálatok.

3.2. Fizikai, technikai alapok

3.2.1. Az UH fizikai jellemzői

Ultrahangon a 20 kHz feletti mechanikai hullámokat értjük, ami az emberi fül számára általában már nem hallható.
Az ultrahangot ólom-zirkonát-titanát alapú kis piezoelemek állítják elő. Ezek apró kerámialapocskák, vastagsági rezgők, melyek a rájuk kényszerített elektromos rezgéscsomagnak megfelelően csillapodó mechanikus rezgést végeznek és ekkor keletkezik az ultrahang (1. ábra). Az adott transducer frekvenciáját a piezokerámia lapocskák vastagsága határozza meg. A másodperc tört része alatt többször is a kerámialapocskák adóként és vevőként is működnek. A vevő funkcióban a vizsgált területről a piezokristályra visszaverődő ultrahang készteti rezgésre az adott szeletkét, melyről aztán elektromos impulzus vezetődik el.
Az UH kép végsősoron a szervezet belsejéből származó hangreflexiókat megjelenítő, nagy teljesítményű számítógéppel összerakott visszhang-kép (ezt szinte valós időben, minimális késéssel tudjuk számítógépes monitoron megjeleníteni - 14-25 kép/sec).

 

3.2.2. Az Ultrahang terjedése

3.2.2.1. Az Ultrahang sebessége

Az ultrahang terjedéséhez természetesen valamilyen közegre mindig szükség van. Ennek a mechanikai rezgésnek a terjedési sebessége (c) az adott közegben állandó, ami biológiai szöveti struktúrákban 1540 m/sec körüli értéket jelent.
Ez a sebesség jelentősen változik különböző folyadékokban vagy szöveti struktúrákban, pl.:
Víz (20 C fok) - 1480 cm/s,
Víz (36 C fok) - 1530 cm/s,
Agy - 1540 cm/s,
Vese - 1560 cm/s,
Zsír - 1450 cm/s,
Csont - 2500-4700 cm/s.

3.2.2.2. UH frekvencia és hullámhossz

Az UH frekvenciája és a terjedési sebesség ismeretében a hullámhossz (λ) kiszámítható:
λ=c/f ,
pl. 5 MHz frekvencia mellett a hullámhossz: λ= 0,3 mm.
Az UH longitudinalis terjedése során az adott közegben a terjedés mentén sűrűsödések és ritkulások is kialakulnak, mely nyilvánvalóan függ az adott közeg sűrűségétől.

3.2.2.3. Az UH terjedése határfelületeken

Fontos tudnivaló az is, hogy a különböző határfelületeken történő átjutás következtében az UH által megjelenített képen látható objektumok nem „pontosan ott” helyezkednek el, ahol a montiron megjelenítésre kerülnek; ezt különösen a ferde beesésű UH nyaláb alkalmazásakor, illetve UH vezérelt beavatkozások során kell feltétlenül számításba venni. (Hasonló ez a jelenség ahhoz, mint amikor a levegőből a víz alá merülő horgászdamilt próbáljuk nyomon követni a víz alatti szakaszon…)

3.2.3. Az UH energiatartarma, biztonsági megfontolások

Igen fontos fizikai paraméternek tekintjük még az adott felületegységre eső energiát is, amit W/cm² formában tudunk megadni. Orvosi diagnosztikai alkalmazás során általában
100 mW/ cm² intenzitás alattinak tekinthető ez az érték. Mai tudásunk szerint ez az energiamennyiség egy átlagos, 10-12 perces UH vizsgálat során nem káros az emberi szervezet számára. Más a helyet azonban a Doppler vizsgálatok esetében, amikor egy célzott területről nyerni kívánt áramlási információ során, hosszabb vizsgálati időt (15-20 perc fölött) számítva a vizsgált területen már néhány tized fokos hőmérséklet emelkedést tapasztalhatunk.
Ez magyarázza, hogy – különösen az első trimeszterben – csak igen limitált időintervallumban szabad Doppler vizsgálatot végezni terhességi UH vizsgálatok során.

3.2.4. Az UH megjelenítési módszerei

A-mód (Amplitude mode)
Az ultrahang legegyszerűbb alkalmazása, amikor a megjelenített képen a vízszintes tengely a vizsgált terület mélységét, míg a függőleges tengely az echók amplitudóját jelenti. Ilyenkor egy vonalban terjedő UH nyalábot alkalmazunk. Ez az A-módú UH technika lényegében a szemészeti biometriai alkalmazások során, elsősorban távolságmérésre került be a klinikai gyakorlatba (2. ábra).

 
M-mód (Time-Motion mode)
A B képen meghatározott egyetlen UH nyaláb mentén a visszaverődő echók pozíciójának időbeli változását lehet ezzel a módszerrel megjeleníteni (3. ábra). Ezen a képen a vízszintes tengely jelenti az időt, míg a föggőleges tengely az adott struktúrának a mélyben lévő, éppen aktuális pozícióját jelöli. Legnagyobb jelentőségre az echocardiographiában tett szert.

 
B-mód (Brightness mode)
Az egymás mellett szorosan elhelyezkedő piezoelektromos kristályok (pl. 256 db) gerjesztette UH nyalábok más-más határfelületekről verődnek vissza az adott szöveti struktúrában és az adott készülék nagyon gyors adatgyűjtésének és feldolgozásának köszönhetően a reflexiók erősségének és helyének függvényében pici „fényes”, vagy „kevésbé fényes” pontok jelennek meg a monitoron, amelyek ezáltal képpé állnak össze (4. ábra). Végül a keletkező képek másodpercen belüli sűrűsége (25-40 frame/sec) adja a real-time érzetet a B-módú UH vizsgálat során. Ez a magas frame rate érzékelteti, hogy milyen nagy számítási kapacitásra van szükség a kívánt képi megjelenítés eléréséhez.

 

3.2.5. Az UH echostruktúrák fajtái

UH továbbjutása a határfelületeken:
Az UH számára a levegővel, valamint a meszes, csontos képletekkel képzett határfelület olyan jelentős reflexiót eredményez, hogy a mögöttes területek gyakorlatilag nem ábrázolhatók.
Az UH nyalábnak a szöveteken történő áthaladása, határfelüleletekről történő visszaverődésének mennyisége alapján a következő echostruktúrákat különböztetjük meg:
Cisztózus:
1. Echomentes
Szolid:
2. Echoszegény
3. Echodús
4. Echodenz

A valósidejű (real-time) B-módú UH képalkotás, a mai UH diagnosztika alapja és a fenti négyféle echointenzitásbeli megjelenés keveredik – különböző módon - az UH által vizsgálható szöveti struktúrákban.

3.2.6. Az UH kép felbontásának jellemzői

Mélységi (axiális) és oldalirányú (lateralis) felbontás
Annál jobb, részletgazdagabb képet kapunk az adott UH készülék segítségével, minél jobb felbontás érhető el a megfelelő irányokban. Az axiális felbontás magasabb MHz-cel működő transducer esetében javul. A lateralis felbontás javításához megfelelő mélységi zóná(k)ban fókuszált UH nyalábra van szükség. A dinamikusan fókuszált UH nyaláb segítségével a lateralis felbontás szinte a teljes vizsgált mélységig csaknem egyforma lesz.

3.2.7. UH Doppler technika (spektrum Doppler)

Az áramló részecskékről történő hangvisszaverődés (közeledő, távolodó) különböző sebessége adja a Doppler UH technika alapját.
Az egyszerű, folyamatos hullámú CW (continous wave) Doppler eszközben található egy adó és egy vevő. Ennél a technikánál elviekben a sebességmérésnek nincs határa.
A pulzus Doppler alkalmazása esetén az adott UH nyaláb mentén mi jelölhetjük ki egy változtatható szélességű, kis mintavételi kapu (gate) segítségével, hogy honnan kívánunk sebesség információt nyerni (artériák - 5.ábra, vénák - 6. ábra). Az így felvett görbe alapján az adott érszakaszból kapott sebességértékekkel, kvantitatív módon tudjuk jellemezni az áramlást az idő függvényében.

 

3.2.8. Color Doppler UH

Az adott mintavétel területén (color box) a transducer felé történő áramlást pirossal, a transducertől távolodó áramlást pedig kékkel fogja kódolni alapesetben a számítógép. Az áramlás változó sebességértékeihez pedig szintén más színárnyalat rendelődik hozzá. Ebből adódóan a szűkületek területén, jelentősebb érkanyarulatok magasságában is változó színárnyalatokkal találkozhatunk (7. ábra). Az áramlás kvantitatív mérésére a color Doppleren túl az adott területről felvett Doppler spektrum szolgál (minél kisebb mintavételi kaput választunk, annál kevésbé „zajos” Doppler görbét nyerhetünk).

 

3.2.9. Power Doppler UH

Ennél a Doppler technikánál az áramlás ténye erősítődik fel az adott power Doppler box alkalmazásának régiójában, ami mintegy 7-8-szor érzékenyebb a Color Doppler-hez képest, viszont ezzel nem tudunk áramlási irányt meghatározni. Ebből adódik, hogy a kicsi áramlású, változó sebességkomponensű területek egységes kimutatására rendkívül alkalmas ez a módszer (8. ábra).

 

3.2.10. Háromdimenziós (3D) és négydimenziós (4D) UH

A hagyomás 2D Ultrahang vizsgálat során egy általunk kiválasztott síkban történik meg a képalkotás. A 3D UH vizsgálattal viszont egy kijelölt térfogatból kapott nagymennyiségű echó feldolgozásával készül el a vizsgált térfogategység háromdimenziós megjelenítése (9. ábra).
A 3D UH technika utóbbi 8-10 évben tapasztalt viharos fejlődése lehetővé tette, hogy a speciális vizsgálófejekkel készített 3D UH képeket az akvizíciós idővel majdnem azonos időben, mozgó struktúraként tudjuk ábrázolni. Így jutottunk el a rekonstruált 3D kép mozgásban történő megjelenítéséhez, azaz a 4D UH vizsgálathoz.
A 3D ultrahangot ma már nem csak a közismert intrauterin vizsgálatok során (magzati fejlődési rendellenességek plasztikus megjelenítése) alkalmazzuk, hanem az uterus, a prostata, a húgyhólyag, a vese, a máj, az izületek, az emlő, a csecsemő agy különböző kórfolyamataiban is számos esetben értékes információkat nyújthat.

 

3.2.11. UH vizsgálati műtermékek

Mind a hagyományos, B-módú UH technikánál, mind a különböző Doppler módszereknél találkozhatunk zavaró műtermékekkel, melyeknek ismerete elengedhetetlenül fontos, hogy kellően interpretálhassuk ezeket a jelenségeket.
- Pontatlan mérés:
Csak fantomon történt bevizsgálás (megfelelő képpontok közötti ismert távolság) után tekinthetjük hitelesnek a távolságmérési eredményeinket.
- Zavaró echók a közeltérben:
Nem megfelelő transducer felfekvés, gél hiánya adhatja, amit gélpárna alkalmazásával (távolabb helyeződik a felszínes struktúra) kiküszöbölhetünk.
- Mirroring:
Adott, éles határfelület mögött a határfelület előtt vizsgált elváltozás „tükörképe” jelenhet meg (pl. rekeszhez közeli májgóc esetén) (10. ábra). Ez a jelenség éles határfelülethez közeli érstruktúra color Doppler vizsgálata során is megjelenhet („színes tükörkép” pl. az a. subclavia vizsgálatakor a pleura mögött) (11. ábra).

 
- Nem megfelelő fókuszálás:
Adott mélységben vizsgálva mindig törekedni kell a fókusz megfelelő utánállítására, ez akár több fókusz bekapcsolásával is elérhető (bár ez a frame-rate-et néha zavaróan csökkentheti) (12. ábra). A dinamikus fókusz alkalmazását tudó berendezéseken ez a korrekció egy gombnyomással automatikusan elvégezhető.

 
- Sávos műtermékek:
Nem megfelelő mélységi erősítés (TGC= Time Gain Compensation) alkalmazása esetén jelenhetnek meg (13. ábra).

 
- Ultrahang jelhiány egy adott sávban:
Nem megfelelő kontaktus az érintett bőrfelszín és az UH transducer között (14. ábra). Amennyiben ez a jelenség továbbra is fennáll, akkor kristályhiba (szélesebb, kesenyebb) keletkezett a vizsgálófejben, vagy kis levegő került a transducer elemeket beborító anyag alá.

 
- Mozgási műtermék:
Nem megfelelően kooperáló betegnél elmosódott kép jelentkezhet a túlzottan „mozgó” területek vizsgálatakor (a cine-loop használatával visszakereshető a legoptimálisabb minőségű kép) (15. ábra).

 
- Hangárnyék:
A levegő sokszor ún. „piszkos” hangárnyékot, a meszes, csontos képletek pedig éles hangárnyékot okoznak. Az így lefedett területek nem vizsgálhatók UH-gal (16. ábra).

 
- Relatív hangfelerősödés:
Éles kontúrú cystosus képlet mögött, sávban jelentkező hangfelerősödés (pl. nagyobb emlő-cysta mögötti területen) (17. ábra).

 
- Üstökös csóva (comet sign):
Apró echodenz képlet, levegőbuborék mögött jelentkező echodús, elkeskenyedő
sáv (18. ábra).

 
- Aliasing:
Spectrum Doppler esetében az adott Doppler skálába már nem beférő, magasabb sebességérték az alapvonal alatt jelenik meg (19. ábra). Color Doppler esetén a túl nagy sebességű területen az ellenkező irányt kódoló szín jelenik meg az adott, nagy áramlási sebességű régióban. Ez a jelenség a pulzus repetitios frekvencia emelésével küszöbölhető ki.

 
- Twinkling:
Kisebb, többszörös meszes területeket tartalmazó régiót (pl. vese, prostata, nagyobb meszes plaque-ok) vizsgálva a color boxon belül apró, mozaikszerű, igen változatos színek jelennek meg az elváltozás mögött.

3.3. Dokumentálás, Leletkészítés, UH vizsgálat interpretálása

Körültekintő képi dokumentáció nélkül nem végezhető el UH vizsgálat. Ezt nagyon fontos tudnunk és betartanunk, mert számos kellemetlen szituációtól, bírósági ügytől kímélhetjük meg magunkat. Mindezeken túl a következő kontroll UH-ot végző kollégánknak is jelentős segítséget nyújthatunk a képi dokumentáció előkereshetőségével.
Sem a tapasztalt, sem a kezdő UH vizsgáló nem engedheti meg magának, hogy ne készítsen megfelelően struktúrált, a lényegi kóros eltéréseket leíró leletet, valamint a leletet záró UH véleményt, melyben tömören megállapítja a talált eltéréseket, esetleg valószínűségi diagnózist is megfogalmazhat, ha nem teljesen egyértelműnek véleményezi az adott eltérést.
Az egyes UH készülékek technikai paramétereinek különbözősége, valamint az eltérő felkészültségű radiológusok miatt is bizonyos esetekben érdemes olyan radiológiai centrumba küldeni az első UH vizsgálatot követően a pácienst, ahol a nagyobb felszereltségű, nagyobb tudású UH készülékkel a tapasztaltabb radiológus esetleg többet mondhat az adott páciens betegségét illetően.
A talált kóros eltérésektől függően későbbi kontroll UH vizsgálatot, valamint más további képalkotó vizsgálatot is javasolhatunk a beküldő klinikusnak, és ezeknek a módszereknek a megfelelő alkalmazásával közelebb juthatunk a feltételezett diagnózishoz.

3.4. Kontrasztanyagos UH vizsgálatok

A gázbuborékokat UH kontrasztanyagként már 1968-ban alkalmazták, de szélesebb körben csak a 90-es évek közepétől vonult be a radiológiai felhasználások közé. Kezdetben a kardiológiai Doppler vizsgálatoknál az érzékenység fokozására használták az UH kontrasztanyagokat. A Doppler vizsgálatokkal néhány mm átmérőjű erekből még lehet áramlást kimutatni, viszont az i.v. beadott 2-3 ml-nyi UH kontrasztanyag segítségével kapilláris szintű áramlás detektálására van lehetőség. Alacsony mechanikai indexnél a szövetektől jól elkülönülő, erős jelet ad a kontrasztanyag. Ez a szöveti linearis és a kontrasztanyag gázbuborékjaiból származó nem-linearis jelek elválasztásán alapuló digitális technika révén lehetséges.)
A Magyarországon jelenleg az egyetlen törzskönyvezett és klinikailag alkalmazható UH kontrasztanyag a SonoVue® (életideje i.v. beadás után mintegy 5-10 perc a vizsgált területtől függően, kén-hexafluorid gázból és foszfolipid burokból áll).
Az UH kontrasztanyagok alkalmazása egyre inkább terjedőben van a különböző szervrendszereket illetően. A legkorábbi tudományos publikációk a különböző májtumorok UH kontrasztanyagos vizsgálatát illetően jelentek meg. Ma már elmondhatjuk, hogy a jellemző UH kontrasztanyagos vizsgálattal mutatott halmozásdinamika alapján az esetek jelentős részében nagyon jól elkülöníthetőek a benignus eredetű májgócok (hemangiomák, adenomák, FNH-k) és a malignus tumorok (metastasisok és a HCC-k) (20., 21. ábra).
További fontos felhasználási terület a sürgősségi indikációkkal végzett UH kontrasztanyagos vizsgálat (májruptúra, léprutúra, vesesérülés).

 
Gyermekgyógyászati felhasználás tekintetében fontos kiemelni a vesico-ureteralis reflux UH kontrasztanyagos kimutathatóságát (így felesleges sugárterheléstől is megkímélhetjük a gyermekeket).
Nőgyógyászati területen a tuba uterina átjárhatóságát is vizsgálhatjuk UH kontrasztanyag segítségével.
Az utóbbi években már sikerrel alkalmazzák speciális esetekben az aorta stent graftok kontroll vizsgálatánál endoleak kimutatására az UH kontrasztanyagos módszert.
Sajnos az UH kontrasztanyagok használatának megfelelő elterjedésében egyenlőre még gátat szab a vizsgálat megfelelő finanszírozásának hiánya mind hazai, mind külföldi
vonatkozásban. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása érdekében az esetleg felesleges és költségesebb CT és MR vizsgálatokkal történő, további összehasonlító , részletes tanulmányokra feltétlenül szükség van.

3.5. Szöveti harmonikus képalkotás (Tissue Harmonic Imaging – THI)

A 2D UH vizsgálatok segítségével, az adott frekvencián (pl. 3,5MHz) végzett képalkotás során a szövetekben keletkező, a kibocsátási (fundamentális) ultrahang-frekvencia egészszámú többszöröseit jelentő felharmonikusokat is felhasználhatjuk. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a szöveti (THI) és a kontrasztanyagos vizsgálatoknál használt harmonikus képalkotást (Contrast Harmonic Imaging - CHI).
A felharmónikusok az alap ultrahang frekvenciák egészszámú többszöröseit jelentik. (Pl. 5 MHz – 10 MHz). A felharmónikusok a szövetekben keletkeznek a fundamentális UH következményeként, mivel a nagyobb nyomású félperiódusok idején (sűrűsödéskor) kicsit nagyobb az UH terjedési sebessége, míg ritkuláskor kisebb. Az eredeti sinusos rezgéscsomag ennek következtében torzulást szenved, azaz felharmónikusok keletkeznek. Az ultrahang vételénél az alapfrekvenciájú rezgéseket törölve a felharmonikus frekvenciák segítségével sokkal zajmentesebb, jobban értékelhető, kétdimenziós képeket nyerhetünk. Ez elsősorban a parenchymás szervek szerkezetének részletgazdagabb megítélésére, a körülírt laesiók élesebb kontúrú megjelenítésére használható (22. ábra). Az alapfrekvencián végzett vizsgálathoz viszonyítva az erősítés-beállítás korrekciója szükséges. A THI és a CHI technikák szélessávú vizsgálófejek alkalmazását feltételezik.

 

3.6. Endocavitalis, endoszkópos UH módszerek

A bőrfelszínen át alkalmazott UH technikák mellett - phased array, többféle konvex (3,5 – 6 MHz) és lineáris UH fejekkel (5 – 10 MHz) (23. ábra) - a különböző endocavitális és laparoscopos UH módszerek a folyamatos technikai fejlődés miatt egyre nagyobb jelentőséggel bírnak.

 
Ezeknél a transducereknél igen magas, 10 – 14 MHz frekvencia alkalmazásával az UH kép felbontása drámaian javul. Felsorolásszerűen megemlítve a következő területeken alkalmazhatjuk ezeket a vizsgálatokat:
Endoszkópos UH – nyelőcső, gyomor, duodenum, endobronchialis, endonasalis
Intraductalis UH – epeutak, Wirsung-vezeték
Transrectalis UH – rectum, prostata, perirectalis tér (24. ábra)
Transvaginalis UH – vagina, uterus, ovariumok
Laparoscopos UH – hasi, kismedencei, mediastinalis régió.
Speciális intraoperatív UH transducerekkel - azokat a parenchymás szervek közvetlen felszínére helyezve - a nem tapintható eltérések (pl. májparenchymán belüli kisebb metasztázisok) is megjeleníthetők.

 
Az endoszkópos UH alkalmazására példaként említhetjük, hogy gyomortumorok esetében a fali terjedés pontos megítélésében, valamint a gyomor körüli pathológiás nyirokcsomók kimutatásában az endoszkópos UH kiemelten fontos képalkotó módszer és szenzitivitása, specificitása az MDCT-vel lényegében azonosnak tekinthető. A távoli metasztázisok megítélésére természetesen az MDCT, az MRI és a PET-CT az alkalmas képalkotó technikák.
A pancreas fejre lokalizálódó daganatok esetében a duodenumnak ebben a magasságában végzett endoszkópos UH segítségével az elváltozás környezeti terjedése, belső szerkezete, vascularisaltsága nagyon jól megítélhető, sőt ennek segítségével, speciális tű alkalmazásával az UH vezérelt biopszia is kivitelezhető.
Transbronchialis UH vizsgálat segítségével a főbronchusokhoz és azok oszlásához közeli területen elhelyezkedő tüdődaganatokat és hilaris, mediastinalis nyirokcsomókat egyaránt jól megjeleníthetünk. Az eszköz megfelelő munkacsatornáján át bejuttatott biopsziás tű segítségével UH vezérelt biopsziát is végezhetünk ezzel a módszerrel.

3.7. Az ultrahang szerepe az onkológiai képalkotásban

Nagyon fontos, non-invazív vizsgáló módszer valamennyi ultrahangos technikával vizsgálható, megjeleníthető daganattípus esetében.
A módszer a CT és MR vizsgálatokhoz képest jelentős mértékben vizsgálófüggő eljárás, ezért pl. az onkológiai képalkotásban - ahol a reprodukálhatóság, összehasonlíthatóság, a rendszeres nyomonkövetés miatt igen fontos – a jelentős technikai fejlődés ellenére sem képes azokkal azonos mértékben teljesíteni.
A hagyományos 2D képalkotás segítségével valamennyi parenchymás szerv és a felületes lágyrészek jól vizsgálhatók, azonban a levegő, a csontok és a meszes képletek az UH számára áthatolhatatlan akadályt jelentenek, mivel ezekről visszaverődnek. Az UH képminőségét zavarhatja, ronthatja az intaabdominalis képletek megítélésében a jelentős obesitas és postoperatív állapot (kötések, drainek) fennállása is.
Az egészen felszínesen elhelyezkedő, subcutan rétegekben lévő tumorgyanús elváltozások képi megjelenítését, valamint a nyirokrégiókban elhelyezkedő felszínes nyirokcsomók UH morfológiai megítélését gélpárna alkalmazása segítheti.
A Color-Doppler és Power-Doppler módszerek segítségével értékes információkat kaphatunk a daganatok vascularisaltságát illetően (54. ábra). Az egyes tumorokon belüli vascularisationak és a Doppler spektrumok elemzésének segítségével (pl. hepatocellularis carcinoma, FNH, adenoma) fontos információk nyerhetők, melyek segíthetnek a differenciál diagnosztikai megítélésben.

 

3.8. Szonoelasztográfia

A szonoelasztográfiás vizsgálat során a transzducerrel finoman összenyomják a kiválasztott régiót. Így az itt elhelyezkedő lágyabb szövetek jobban, a keményebbek kevésbé nyomódnak össze, majd a B-képen ezek a színkódolt ábrázolás következtében megkülönböztethetők lesznek. A szervezetben a különböző gyulladásos vagy daganatos folyamatok következtében a szöveti struktúrák keményebbé, rugalmatlanabbakká válhatnak. Ennek mértéke a rugalmassági együttható megváltozásával jellemezhető. A transzducerrel való összenyomás következtében a rugalmasságtól függően a szövetek mind axiálisan, mind pedig oldalra, laterális irányban kiterjednek. Megfelelő autokorrelációs szoftver alkalmazásával ezek a méretváltozások quantitatíve kiértékelhetők. A keményebb struktúrákat kék színnel, a lágyabbakat pirossal jelenítik meg az adott B-képen. Mivel a keménységi értékekben átmenetek is vannak, ezért a színkódolásban színárnyalatok is megjelennek (26. ábra). Több publikáció foglalkozott az utóbbi években a májfibrosis szonolelasztográfiás vizsgálatával, valamint már számos figyelemre méltó közlemény jelent meg és kongresszusi előadás hangzott el az utóbbi években az emlő-, a pajzsmirigy-, a prostata- , a here- és a pancreasdaganatok szonoelasztográfiás vizsgálataival kapcsolatban. Ahhoz, hogy ez az ultrahangos technika megfelelő helyre kerülhessen a diagnosztikus palettán, a továbbiakban még számos, nagyobb esetszámot felvonultató tanulmányra van szükség.

 

---